[Intro] Csendes estén, egyedül vagyok, sötétben ringok Megállni nem lehet, a homok pereg, ahogy az idő rohan Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünt az utcán lassan fény dereng és az órán pereg a homok Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni De a homokóra csak pereg, pereg Így hát, kedves, tovább szenvedek //:Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény Elviszem én magammal az emlékeimet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy:// [Verse 1] Ülök a szobámban, bánatosan, egyedül A fájó múltra gondolok, ami elszáll, mint a könnyek Odakint lassan felkelt a nap, enyhül a fény De bennem csak a homokcsengő, ki tudja, meddig bír ez a könnyek lény [Pre-Chorus] Szeretném megállítani, mint a homokórát, ami pereg Elfelejteni az emlékeket, amik fájnak még De ez a homok csak pereg, pereg, mindörökké Így tovább szenvedek, bennem a bánat öröké [Chorus] Nem tudom, hiszed-e még, hogy szívem tiéd Álmaimban látlak, karjaidban az éj Nem tudom, elhiszed-e, hogy szeretlek még De a homok csak pereg, és én tovább szenvedek [Bridge] Ha egyszer nem bírom tovább, elmegyek messze túl Átölel a szív, ami magányos, könnyes bú Elviszem magammal az emléket, hogy ne lássam A peregő homokszemeket, az elveszett márt Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünt az utcán lassan fény dereng és az órán pereg a homok Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni De a homokóra csak pereg, pereg Így hát, kedves, tovább szenvedek //:Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény Elviszem én magammal az emlékeimet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy:// [Outro] Legyél boldog, mással, aki érted él Én tovább sétálok, szívem már nem kér De soha nem felejtem el, amit tettél értem A szívem magányos, veled vagyok, de mégsem éltem.

Homokóra Szívemben