A kisfiú álma

(1. versszak)

Volt egyszer egy kisfiú, szeme tiszta ég,

Világa csupa csoda, hol a jó mindig él.

Mesékben élt, ahol sárkányt győz a hős,

És minden rossz eltűnik, ha a szív erős.

Nem értette még a felnőtt szavak súlyát,

Csak a játék örömét, a gondtalan nyarat.⁶

(2. versszak)

De ahogy nőtt, a fátyol lassan fellebbent,

Látta, hogy a mosoly mögött könny is megjelent.

Hogy a szép szavak mögött néha hazugság bújik,

És a felnőtt játszmákban a szív is elszürkül.

Érezte, hogy a világ nem csak fény és dal,

Hanem árnyék is vetül, és sok a fájdalom.

(Refrén)

Ó, felnőtt világ, miért vagy ilyen rideg?

Hol van a tiszta ég, a gondtalan nevetés?

Nem akarok én felnőni, ha ez a sorsom,

Inkább maradnék kisfiú a mesékben otthon.

(3. versszak)

Figyelte a szülőket, a rohanó embereket,

Hogy a pénzért harcolnak, és elfeledkeznek.

A boldogság apró morzsáiról, a pillanatról,

Csak a holnap számít, és a múló hatalom.

És látta, hogy a szeretet elkopik,

A szürke hétköznapokban.

(4. versszak)

Megértette, hogy a szavaknak ereje van,

De a tettek gyaktan mást mutatnak, mint a szavak.

Hogy a „mindig” és a „soha” csak üres ígéret,

És a bizalom törékeny, mint a jégvirágos élet.

És a szívében egyre nőtt a szomorúság,

Hogy a gyermeki álom lassan csak emlék már.

(Refrén)

Ó, felnőtt világ, miért vagy ilyen rideg?

Hol van a tiszta ég, a gondtalan nevetés?

Nem akarok én felnőni, ha ez a sorsom,

Inkább maradnék kisfiú, a mesékben otthon.

(5. versszak)

Kérdezte magától: miért kell felnőni?

Miért kell elveszíteni a tiszta örömöt?

Miért kell látni a rosszat, a sok igazságtalanságot?

És miért kell elfeledni a gyermeki ártatlanságot?

Egyre jobban vágyott vissza a régi időbe,

Amikor még nem látta a világ sötét oldalát.

(6. versszak)

És elhatározta, hogy ő másképp fog élni,

Nem hagyja, hogy a világ elvegye a szívét.

Megőrzi a csodát, a tiszta tekintetet,

És keresi a jót, még ha nehéz is lesz.

De a félelem ott motoszkált a lelkében,

Hogy a felnőtt lét elnyeli majd őt is, csendben.

(Refrén)

Ó, felnőtt világ, miért vagy ilyen rideg?

Hol van a tiszta ég, a gondtalan nevetés?

Nem akarok én felnőni, ha ez a sorsom,

Inkább maradnék kisfiú, a mesékben otthon.